1986-ban születtem Székelyudvarhelyen.
Gyermekkoromban, jól emlékszem, édesapám a sötét kamrában piros fénynél csipesszel papírokat tett egyik tálból a másikba, majd felakasztotta száradni...
Később a 2000-es évek elején, mikor már a "digitális világ elterjedt", felmerűlt bennem, hogy a sok előhívott fényképet digitalizálni kellene.
Az első Nikon fényképezőgépem, első száz fotói a falra vetített fehér-fekete és színes dia filmek voltak.
2009-ben kezdtem fotózni, érdeklődésem a magyar néphagyomány fele irányult, szoció és tájfotókban lelem örömömet.
Tagja vagyok az AAFRO (Romániai Fotóművészek Szövetsége), és a "Vasile Vénig László" Nagykárolyi Fotóklubnak.
Magyarországi, romániai, és számos más ország FIAP védnökségű pályázatain elfogadásokat kaptam így elnyertem a FIAP Művésze minősítést (AFIAP) 2021-ben
„Egy igazi, nagy képnek azt kell kifejeznie, amit az ember mélyen, legbelül érez arról, amit le akar fényképezni, hogy e módon igazán kifejezhesse azt, amit az életről érez.” Vallja Ansel Adams, és ezt vallom magam is.